A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN /Október 31. / ünneplik az egyház evangélium szerinti megújítását, valamint megemlékeznek az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak elhurcolt prédikátorokról. Gondolatok a Reformációról A Reformáció aktualitásáról és szükségességéről, álljon itt mindnyájunk számára egy elgondolkodtató idézet Tőkés Istvántól. "Hozzánk - reformátusokhoz - azért is közel áll ez a hónap, mert utolsó napján tartjuk az Október 31-i Reformáció emlékünnepét. Kétségtelen, hogy nevezetes alkalom, ha helyesen élünk vele. A lényeg ma már nem merülhet ki "a pápás egyház" ostorozásában, visszaéléseinek a felsorakoztatásában és hasonlókban, még akkor sem, ha viszonzás nélkül maradna a Krisztus szerinti evangéliumi magatartás. Ugyanígy nem merülhet ki az ünnepély a reformációi atyák és általában a református múlt dicsőítésében. A múltat (reformátorainkkal és gályarabjainkkal együtt) fölöttébb szeretni kell, de az egyház nem belőle él, hanem a Főből, a Krisztusból.
Jókai Tardonán, az erdős hegység elrejtett völgyi falujában, Csányi Benjámin földbirtokosnál húzta meg magát és itt élt négy hónapig. Neje, Laborfalvi Róza egy Klapka -féle komáromi menlevéllel segítette elő az író szabadulását. Itt tartózkodását több irodalmi műben is említi: Jókai Mór: A barátfalvi lévita [2] " Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták (... ) " – Gyűjteményes díszkiadás, 1993 (a 314. oldal lábjegyzete) Jókai Mór: A tengerszemű hölgy Jókai Mór: Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből Jókai Mór miskolci beszéde 1883-ban (részlet) Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhíté lesújtó bánatunkat.